2014. január 2., csütörtök

~46. A beszélgetés Torival / Twitter / Larry Stylinson

Itt is van az új! :D Remélem nem öltök meg Lexa véleménye miatt a fiúkról! :P Egyébként akkor egybe fogom megírni az egész sztorit, úgy, mint az előző blogomat is! ;))
Ja, és köszönöm a komikat az előzőhöz, imádlak Titeket! <3 És túl is vagyunk a 12 000 látogatón! Nagyon köszönöm Nektek! :")))
I hope u like it! Puszi, jó olvasást! :))

Lexa szemszöge:
...már csak Louis volt hátra.
- Korán gyere haza, én már nagyon várlak! És olyan kár, hogy holnap nem ébreszthetlek úgy, mint ma! - suttogta a fülembe lágyan.
- Igenis, kapitány, sietek reggel! - szalutáltam nevetve, hogy leplezzem a zavarom, majd Torival elmentünk taxit szerezni..

***
Ahogy "haza" értünk, Vic azonnal letámadott. Olyan kérdést tett fel, aminek hallatán megállt bennem az ütő..:
- Mi van köztetek Harryvel?!
- Hogy mi?! - döbbentem meg.
- Harry beléd van esve! Ne mond, hogy nem tűnt fel! - nézett rám meglepetten.
- Öö.. erre nem tudok mit mondani.. - vörösödtem el. Igazából egyszerűen csak nem akarom észrevenni szegénynek az érzéseit, hogy ne kavarja meg a fejem..
- De ugye téged sem hagy hidegen?! - kíváncsiskodott tovább.
- Izé.. nem tudom.. - motyogtam. Valójában pedig hiába szeretném, valahogy a mai után nem tud hidegen hagyni..
- Dehogynem, tudod! Látom rajtad! Te szereted Harryt! - vigyorgott. Na, ne! Honnan veszi ezt?!
- Mi bajod van?! Igen, a szólója közben tényleg volt valami fura érzés a gyomromban, de engem Ő nem érdekel! - vágtam rá. Louis.. Harry.. Te jó ég!
- Fura érzés a gyomrodban, mi? - húzogatta a szemöldökét elégedetten(?) vigyorogva.
- Igen.. de ez nem csak nála fordul elő.. - hajtottam le a fejem.
- Zaynnél is? - kérdezte kíváncsian.
- Öö.. nem. Vele már nincs meg az köztünk, ami régen még megvolt.. - motyogtam.
- Akkor? Liam? Vagy inkább Louis? - nézett rám kérdőn.
- Az utóbbi.. Jaj, Tori, teljesen összezavarodtam! Eddig biztos voltam abban, hogy Lou a jó választás, de Harry a mai "akciójával" szintén megbabonázott! Én.. én nem tudom, mit tegyek! - fakadtam ki neki végül.
- Ne aggódj, Hawaii-n minden eldől! - mosolygott rám biztatóan. Ekkor úgy éreztem, hogy mintha a telefonom rezgett volna egy picit a zsebemben..
- Ha te mondod.. - sóhajtottam fel, majd hirtelen leesett valami fontos dolog: - Tori, azt hiszem bekövetkezett az, amitől féltem: szerelmes lettem! A nevét is tudom az illetőnek..
- Na és hogy hívják? Ki a szerencsés? - kíváncsiskodott izgatottan(?!) a barátnőm.
- Larry.. - nevettem fel keserűen. Itt, mintha a telefonom újra megrezzent volna..
- Milyen Larry? - értetlenkedett.
- Larry Stylinson.. - közöltem vele szomorúan.
- Ki az a Larry Sty.. Ó, már leesett! - "világosodott meg" végre, majd egy együtt érző mosoly kíséretében a hátamat kezdte el simogatni vigasztalásképpen.
- Azt hiszem a legjobb lesz, ha alszom rá egyet.. Jó éjt, majd inkább reggel pakoljunk össze, jó? - mondtam.
- Oké, jó éjt neked is! És ne görcsölj rajtuk túl sokat! - kacsintott rám.
Halványan elmosolyodtam, és egy beleegyező bólintás után felmentem az emeletre.
A fürdőben gyorsan végeztem, és az ágyamban fekve felmentem twitter-re.
Legnagyobb meglepetésemre Harry ezt írta ki:
Harry Styles: Már most hiányzol, xy! ;) Siess vissza hozzám! :))
Mivel nem konkrétan nekem írta, csak úgy kirakta, ezért nem itt válaszoltam, hanem helyette írtam neki egy sms-t válaszképpen. Így legalább a rajongók sem sejthetnek semmit, ráadásul a fiúknak sem lesz feltétlenül egyértelmű, hiszen nincs ott, hogy 'cica', csak annyi, hogy 'xy'..
Rám gondoltál twitteren? A rajongók miatt inkább sms-t írok.. Egyébként meg: te/ti is nekem, és sietek, ne aggódj! ;))
Legnagyobb meglepetésemre twitter-en válaszolt(..) az üzenetemre - de szerencsére most sem jelölt meg benne engem:
Harry Styles: Örülök, hogy írtál! :D Igen, rád gondoltam! :P Nagyon várlak már! <3
OMG.. '<3' ?! Na, ne...! Basszus, Torinak tényleg igaza lenne?!
Louis Tomlinson: @Harry_Styles: Kinek írtál? Csak nem..? Na jó, toldd át a segged a szobámba, beszélnünk kell! MOST!!!
Lexi Morgan: @Louis_Tomlinson, @Harry_Styles : Ezt komolyan itt beszélitek meg?! Valószínűleg csak néhány méterre vagytok egymástól, max. a falak választanak el titeket! :D
Erre mindketten csak annyit válaszoltak, hogy: " :DD ". Oké... Ők az én idiótáim! Komolyan, az egyik szobából a másikba való átkiabálás helyett inkább twitter-en beszélik meg, hogy ki menjen át kihez dumálni..! Könyörgöm!
Végül kiléptem, és helyette inkább a telóm kezdtem el nyomkodni. Aztán véletlenül beléptem a híváslistámba..
Ugye csak rosszul jelzi ki?! Ugye nem..?! Állítólag Louval telefonáltam ma este, nem is olyan régen.. Kb. akkor, amikor Torival beszélgettem. Te jó ég! Akkor ezért éreztem azt, hogy rezgett a mobil a zsebemben! Remélem nem hallott semmit a "szerelmi vallomásos" izémből!
Pont ebben a pillanatban csörrent meg a telefonom. Louis hívott..
- Sz-szia.. Minden oké? - szóltam bele remegő hangon.
- Szia, persze! De veled minden rendben? - kérdezte aggódva.
- Aha.. csak fáradt vagyok! - hazudtam.
- Te tudod. - hagyta rám a dolgot, amiért roppant hálás voltam neki.
- Amúgy nem kerestél 1 órával ezelőtt? - kíváncsiskodtam. Mondd, hogy nem, csak mondd azt, hogy nem!
- Öö.. nem. Miért, kellett volna? - válaszolt bizonytalanul. Most azért nem mondta határozottan azt, hogy 'nem', mert valójában tényleg felhívott, én meg a zsebemben valahogy elfogadtam a hívását és hallott mindent? Vagy csak szimplán ő is fáradt? Remélem az utóbbi..
- Ja, nem. Egyébként most miért is hívtál fel? - váltottam témát.
- Mert hiányzott a hangod, gyönyörűm! Nagyon rossz nélküled, gyere haza! - nyafogott. Hát ez hízelgő!
- Már te is kezded? - nevettem fel.
- Tudtam! Hiába tagadta le Harry, tudtam, hogy neked írt! - morogta a telefonba.
- Öö.. igen. Baj? - vontam fel a szemöldököm, bár ezt ő nem láthatta.
- Nem, dehogy! Miért lenne az? - röhögött(?) idegesen. Csak nem féltékeny?
- Azt hittem, hogy.. Mindegy! Jó éjt, Boo Bear! - köszöntem el inkább.
- Neked is! Álmodj rólam! Holnap találkozunk! - válaszolta, és hallottam a hangján, hogy mosolyog. Basszus, ez így nem ér: 'Álmodj rólam!'..
Ezután mindketten letettük a telefont. Egy fájdalmas sóhaj hagyta el a szám, amikor a 2 fiúra gondoltam.. Larry Stylinson.. Ugyanaz a problémám, mint világszerte sok ezer directionernek: Nem tudok dönteni közöttük! Nekik annyival jobb, hogy nem kell ezen agyalniuk, mert nem valószínű, hogy személyesen is ismerik a srácokat.. Az meg végképp kizárt, hogy nekik is azt mondták volna, hogy "Szeretlek!".. Hát igen, ilyenkor áldás és átok egyben, hogy Niall miatt  ismerem őket!
Hmm.. elméletileg az ideális választás az én drága Hazzám lenne, mert Lou ugyebár (még) Eleanorral jár.. Viszont sajnos ez nem ilyen egyszerű! Eredetileg megvoltam győződve arról, hogy nekem Louis kell, de aztán jött Harry, és ma, a koncerten ő is - nyálasan szólva - megérintette a szívem..
Na jó, nem agyalok tovább, inkább megpróbálok aludni! Elvégre néhány nap múlva indulunk Hawaii-ra! Csak tudnám miért van rossz előérzetem a holnapi nappal kapcsolatban..
Ahogy lehunytam a szemem, egyből a két srác képét láttam magam előtt.. Ez nem fair! Aludni sem fognak hagyni?!
Ó, azok a kék/zöld szemek! Úristen, teljesen becsavarodtam volna?!






Végül nagy nehezen sikerült elaludnom..

Louis szemszöge:
Fájt hazudni Neki.. Igazából tényleg felhívtam. Úgy látszik nem direkt vette fel a telefont, bár ezt abból a beszélgetésrészletből is kitalálhattam volna..:
- Ha te mondod.. - sóhajtott fel Lexi, majd így folytatta: - Tori, azt hiszem bekövetkezett az, amitől féltem: szerelmes lettem! A nevét is tudom az illetőnek.. - itt már izgatottan(!) vártam a fejleményeket...
- Na és hogy hívják? Ki a szerencsés? - visongott(?) Tori.
- Larry.. - nevetett fel keserűen. - na, és itt törte össze a szívem. "
Ki a faszom az a Larry?! Vagy esetleg csak rosszul mondta volna a Harryt? Nem, az nem lehet! Persze, szeretném, ha Hazza boldog lenne, de ne az ÉN csajommal legyen az..! Bár úgy tűnik Lexa inkább ezé a Larryé, vagy kié...
És akkor már egy újabb fontos kérdés: ha a szerelmem mást szeret, akkor én szakítsak-e Ellel? Megéri-e? Hirtelen már nem is vagyok annyira biztos abban, hogy igen..
Ezeken gondolkodtam, majd lassan álomba merültem..
De milyen álomba! Igazából csak néhány kép villant be:
~ Zayn idétlenül vigyorog.. - mintha részeg lenne..
~ Lexa arcán patakokban folynak a könnyei..
~ Egy fekete hajú fiú (talán Zayn?) a falhoz szorít egy lányt.. (az utóbbi kísértetiesen hasonlít Lexire..)
Zihálva ébredtem fel, még ki is izzadtam. A szívem összeszorult, ahogy újra magam előtt láttam sírni Lexát.. Szegénykém!
Végül azzal igyekeztem megnyugtatni magam, hogy minden rendben lesz holnap este, hiába van rossz előérzetem.. Tényleg, holnap este leszünk kettesben Lexivel! Remélhetőleg, ha bevallom neki, hogy szeretem, akkor ő is elmondja, hogy így érez, aztán meg megcsókol.. Utána nem muszáj rögtön azzal folytatódnia a dolognak, nekem az is elég lesz, ha velem jár/randizik! Ugye milyen kicsik az igényeim? :D
Ezúttal már mosolyogva aludtam el, a holnap esti sikerben reménykedve..

Ennyi lenne mára! ^^ Remélem tetszett, bár még mindig lehetett volna fokozni a fejezet hosszúságát, de most már mind1.
Viszont a kövi részben már történnek durva dolgok is! :PP Egyébként azt majd igyekszem éjfél és 1 között felrakni! ;D
Komizzatok, csillagozzatok pls! :))

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése