Tádám! :DD Itt is van az új! :D Holnap meg már sokkal korábban itt lesz a kövi! ;))
Köszönöm a komikat az előzőhöz, imádlak Titeket! <33
I hope u like it! Puszi, jó olvasást! :)
Lexa szemszöge:
Amikor elszakadt a számtól, és lejjebb folytatta, kiabálni kezdtem:
- Louis! Louis segíts! Louis, kérlek! Louis!
- Kuss! - üvöltött rám Zayn, majd betapasztotta a számat az övével, utána pedig a pólómat kezdte el ráncigálni..
Csak reménykedni tudtam abban, hogy Louis még nem aludt el, és hogy meghallotta a segélykérésem.. Jelenleg ugyanis ő az egyetlen esélyem a részeg Zaynnel szemben! - gondoltam sírva.
A holtrészeg srác újból elszakadt tőlem, de az előbbiből tanulva a kezével jó erősen befogta a szám.. Zayn arcán egy kanos vigyor jelent meg, majd a kezét alul a nadrágomnak nyomta.. Iszonyúan megijedtem, és remegni kezdtem.
- Ne! Kérlek ne tedd ezt velem! - motyogtam a tenyerébe, ami miatt senki sem hallhatta. Közben a szemeimből egyre jobban patakzott a könny.. Ez nem történhet meg! Nem!
Zayn a teljes testével hozzám simult, így érezhettem, hogy mennyire be van indulva. Ismét a nyakamra támadt, és úgy kiszívta, hogy tudtam, hogy ennek nyoma marad..
*** Ezalatt ***
Louis szemszöge:
Miután felmentem a szobámba, lezuhanyoztam és lefeküdtem az ágyamba, de nem tudtam elaludni, mert folyton járt az agyam..
" - Szegény, Tommo, nem kell senkinek sem! Se a barátnőjének, se az én Harryvel közös Lexámnak.. Ez azért gáz, haver! - vigyorgott Z.
- Zayn! - szólt rá Lexa.
- De ha igaz, akkor minek szépítsem? Vagy talán neked kell, drágám? Gondolj csak rám és Harryre! - fordult a lány felé a részeg haverom.
- Mi csak barátok vagyunk Louval, igaz? - nézett rám Lexi.
- Öö.. ja. Ha te mondod! Asszem lefekszem aludni, csá! - morogtam köszönésképpen és felvonultam az emeletre. "
Nem kellek neki sem.. Eleanor megcsalt, Lexa meg csak a barátjának tart! Hogy lehetek ilyen szerencsétlen?! Mondjuk az mellbe vágott, hogy El félrelépett, de az is biztos, hogy jobban fájna a dolog, ha Lexi tette volna ezt velem..!
Aztán eszembe jutott más is, még néhány nappal ezelőttről:
" - (...)Liam, segíts lécci! - néztem rá esdeklően.
- Rendben. Holnapután kettesben maradtok itthon, akkor eljön a te időd! Ha elcseszed, akkor ne reménykedj tovább! Hidd el, menni fog, hacsak nem esik haza Zayn a legjobb pillanatban holtrészegen! - vigyorodott el.
- Hát ez nem túl valószínű! - nevettem el magam. "
Igen, akkor még nevettem a dolgon.. Viszont tényleg a legjobb pillanatban állított be: akkor, amikor már majdnem megcsókoltam! Basszus, miért van mindig igaza Liamnek?! Megjegyzés magamnak: Mindig vedd komolyan azt, amit Liam mondd, mert tuti, hogy az meg fog történni előbb-utóbb!
És még mindig majd' megesz a féltékenység, ha a reggeli Harry-ügyre gondolok! Az én drága Harold barátom hagyja békén Lexit, vagy nem tudom mit csinálok vele! Még azóta is érvényes az, hogy: " Persze, szeretném, ha Hazza boldog lenne, de ne az ÉN csajommal legyen az..! "
Az elmélkedésem az szakította félbe, hogy valaki lent elkezdett kétségbeesetten(?) kiabálni:
- Louis! Louis segíts! Louis, kérlek! Louis!
Mintha Lexa lett volna az.. Vagy csak képzelődöm? Hiszen mi baj történhetne vele, ha ott van Zayn is, hogy megvédje?! Álljunk csak meg..! Hogy én hogy lehetek ilyen hülye?! Zayn holtrészeg! És a fiúkkal már mind megtapasztaltuk jó párszor, hogy akkor egy állatéra hasonlít inkább a viselkedése.. Várjunk egy percet! Azok a képek az álmomból, tegnap estéről... Ugye nem..? Te jó ég, persze, hogy igen!
- Lexa! - pattantam ki ordítva az ágyamból, majd futni kezdtem a lépcső felé.
Úgy rohantam lefele, hogy szinte le sem tettem a lábaimat a lépcsőfokokra.. Azt hiszem erre mondják, hogy: "A lába sem érte a földet". Ez nem tudom honnan jött, és azt meg végképp nem értem, hogy miért ilyeneken gondolkozom ahelyett, hogy megnézném, hogy Lexi jól van-e..
A konyha ajtajához érve a látvány eléggé lesokkolt.
Lexa lehunyt szemmel tűrte, hogy Zayn taperolja és a nyakát szívja. Hiába voltak csukva a gyönyörű kék szemei, a könnyei így is megállíthatatlanul folytak le az arcán.. De szerencsére még ruhában voltak.
- Malik! Ereszd el őt! - ragadtam meg Zayn vállát.
- Nem, ő az enyém! - förmedt rám Z, majd visszafordította a fejét Lexihez és tovább simogatta a szabad kezével (a másikkal azóta is a lány száját fogta be).
Lexa reménykedve és egyben megkönnyebbülten nézett rám, bár Zayn kezei még mindig rajta voltak.. Na ekkor durrant el az agyam..!
- Hát, ha nem engeded el így, akkor kénytelen leszek ezt tenni! - morogtam, majd egy erős rántással magam felé fordítottam. A kezem ökölbe szorul, és az öklöm egyenesen a részeg Zayn arcába csapódott.. Ha pontosak akarunk lenni, az orrába. Remélem azért el nem törtem!
A fiú elterült a padlón, és nem mozdult.. Viszont biztos voltam benne, hogy ez csak átmeneti állapot.. Lehet, hogy mindjárt fel is kel, lehet, hogy csak órák múlva tér magához, vagy remélhetőleg kibírja reggelig..
- Gyere gyorsan! - fogtam meg a remegő Lexi csuklóját és a lépcső felé húztam.
Mivel nem nagyon, illetve csak baromi lassan tudott menni a történtek miatt, a karjaimba kaptam és felrohantam vele a szobámba.
- Itt alszol nálam! - jelentettem ki ellentmondást nem tűrő hangon, majd leültettem az ágyamra - Maradj itt, mindjárt jövök! - közöltem, közben pedig kinyitottam az erkélyajtómat.
Bátorítóan rá mosolyogta szegény lányra, aztán visszamentem a folyosóra. Lexa szobájába sétáltam, belülről kulcsra zártam a szoba ajtaját, hogyha Zayn mégis feltalálna hajnalban az emeltre, azt higgye, hogy az 'én egyetlenem' itt van. Lexi szobájában is kinyitottam az erkélyre vezető kijáratot, majd gyorsan be is hajtottam magam mögött annyira az ajtót, amennyire csak tudtam. Az erkélyen keresztül a saját szobámba mentem, aztán bezártam a szobám mindkét ajtaját.
(Remélem érthető volt! De ha esetleg mégsem: Louis szobájának mindkét ajtaja be van csukva, Lexáénak pedig csak a folyosóra vezető van kulcsra zárva, az ő erkélyajtaját kívülről csak behajtani tudta Lou. - a szerk.)
- Most már biztonságban vagy, ne aggódj, Lexi! - sétáltam közelebb a még mindig remegő lányhoz - Bezárkóztunk az én szobámba, ide nem jöhet be senki! Ne félj, gyönyörűm! - öleltem meg óvatosan.
- Kö-köszönöm.. Boo Bear.. - suttogta, és a mellkasomba fúrta a fejét.
- Ez a legkevesebb! - pusziltam bele a hajába.
- Öö.. esetleg elmehetek zuhanyozni? - kérdezte halkan a bőrömbe motyogva. (ugyebár csak egy boxer van rajtam, mert abban alszom)
- Persze, menj csak! - mosolyogtam rá, mire ő hálásan bólintott egyet és bement a fürdőmbe.
Lexa szemszöge:
Gyorsan levetkőztem és beálltam a forró víz alá. Habár Lounak hála nem történt semmi durvább, azért mocskosnak éreztem magam, és ezért igyekeztem a zuhany alatt ettől az érzéstől megszabadulni.
Megkönnyebbülten zártam el a csapot 10 perccel később, de ijedten tapasztaltam, hogy nincs bent másik ruhám.
Vörös fejjel léptem ki a fürdőből, egy szál törölközőben.. Louis szájtátva bámult rám, amitől én még jobban zavarba jöttem.
- Öö.. Lou.. kérhetnék tőled egy pólót? - kérdeztem.
- Mi? Ja, izé.. persze! - pirult el ő is.
Kivett a szekrényéből egy csíkos (milyen meglepő! XD) pólót, és paradicsom színű fejjel adta a kezembe.
Zavartan rebegtem valami 'köszönöm' félét és visszamenekültem a fürdőszobába.
Felvettem a fehérneműim és Louis pólóját, majd újra kimentem hozzá.
- Bocsi, hogy úgy megbámultalak! - vakargatta a tarkóját zavarában Lou.
- Ugyan, Boo Bear! Én voltam a hülye, hogy pót ruha nélkül mentem be! - nevettem fel elvörösödve.
- Egyébként hogy vagy? - kíváncsiskodott.
- Hála neked, jól! - mosolyodtam el.
- Ne haragudj, hülye voltam, hogy lent hagytalak ezzel a részeg idiótával! El is felejtettem, hogy ilyenkor hogyan tud viselkedni! - hajtotta le a fejét.
- A lényeg, hogy most már minden rendben! - mosolyogtam rá - Izé.. nem baj, ha megkérlek arra, hogy hadd ne a földön aludjak, hanem veled?
- Mi?! Amúgy sem engedtelek volna a padlóra téged! Egyébként, ha szeretnéd, akkor én elalszom a szőnyegen is..
- Nem kell! - vágtam rá, majd teljesen elpirultam. Kicsit túl gyorsan és hevesen reagáltam..
Ő csak elmosolyodott a reakciómon, aztán befeküdt az ágyába. Megpaskolta a lepedőt maga mellett, jelezve, hogy jöjjek én is.
Gyorsan bebújtam mellé a takaró alá, aztán egymás mellett fekve bámultuk a plafont.
- Louis.. - suttogtam.
- Gyere ide nyugodtan! - fordult felém mosolyogva.
Hálásan pillantottam rá, majd szorosan hozzábújtam. A fejemet a meztelen mellkasán pihentettem, az egyik kezemet pedig a hasára helyeztem és az ujjaimmal óvatosan köröket rajzoltam a kockáira..
- Lou, szerinted Zayn tényleg.. tényleg megtette volna? - kérdeztem halkan.
Sokáig nem válaszolt semmit. A mellkasa újra és újra megemelkedett a fejem alatt a légzése miatt, én pedig csendben, és még mindig kíváncsian hallgattam a levegővételeit, egészen addig, amíg meg nem törte a ránk telepedett - kínosnak egyáltalán nem nevezhető - csöndet.
- Fogalmam sincs róla.. Talán. - vallotta be végül. A hangjában félelem(?) bujkált. - Tudod, Zaynnek nem való a pia, mert ha részeg, akkor finoman szólva sem éppen emberhez méltó a viselkedése.. Mint mondtam, a srácokkal mi már tapasztaltuk ezt néhányszor.. Egyébként az a legviccesebb az egészben, hogy reggelre nem emlékszik semmire!
- Tényleg? Akkor reggel ha találkozom vele, lehet hogy nem kéne kapásból leordítanom a fejét.. - gondolkodtam el vigyorogva.
- Ja, lehet, hogy nem ártana, ha azt egy picit későbbre halasztanád! - nevetett fel halkan.
- Amúgy szerinted miért ivott ennyit? - kérdeztem.
- Talán nem bírta, hogy osztoznia kell rajtad Harryvel.. - motyogta keserűen(?!) Louis.
- Lehet.. - sóhajtottam fel.
De mégis mi a megoldás? Mondjam meg Zaynienek, hogy már nem érdekelúgy, és törjem össze a szívét? Azzal csak annyit érnék el, hogy megint az alkoholba fojtaná a bánatát..!
Lassan aztán mosolyogva elaludtam Loun...
Louis szemszöge:
Boldogan simogattam az én drága Lexim hátát, aki közben már békésen szuszogott a mellkasomon..
Annyira jó, hogy megint velem alszik! Egyszerűen imádom, ha ilyen közel van hozzám! - mosolyodtam el magamban.
Végül aztán rajtam is erőt vett a fáradtság és én is álomba merültem..
***
Hajnali fél 4-et mutatott a telefonom, amikor felriadtam arra, hogy valaki a folyosón mászkál. Zayn..! Szegény Lexi eközben mit sem sejtve aludt rajtam..
Ahogy gondoltam, a Malik srác nem állt meg a szobámnál, hanem tovább sétált (valószínűleg) Lexa szobájáig.. Mivel belülről bezártam az ajtót, nem tudta kinyitni. Dörömbölni kezdett, majd párszor morogva neki is rohant, míg végül -a hangokból ítélve- meg nem adta magát a faajtó, és be nem tört..
Csalódott morgások hallatszottak a szomszéd szobából, aztán egy halk nyikorgás. Az utóbbi hangot valószínűleg Lexi ágya adta ki. Gondolom (és remélem is, hogy) Zayn feladta a keresést és lefeküdt aludni(?)..
A hosszú percekig tartó néma csend legalábbis ezt igazolta. Feszülten füleltem, és minden halk neszre óvóan szorítottam magamhoz még jobban az azóta is békésen alvó lányt..
Mivel egy fél órával később sem történt semmi, egy kicsit nyugodtabban tértem vissza Álomországba..
Akkor még nem is sejtettem, hogy mi lesz reggel...
Ennyi! ^^ A végért ne öljetek meg! :P Remélem tetszett, komizzatok, csillagozzatok pls! :))
Aj, olyan szörnyű belegondolni, hogy holnap suli! :// :$ Ti várjátok már? Én leginkább a koránkelést rühellem! :PP
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése