Itt is van az új! :D Nagyon igyekeztem vele, már készen volt, amikor majdnem az egész elszállt! Azt hittem ott vágom földhöz a gépem és sikítok egy rohadt nagyot! :/// Újra kellett írnom, majdnem a legelejétől! -.-"
Köszönöm a komikat az előzőhöz, imádlak Titeket! <3
I hope u like it! Puszi, jó olvasást! :))
Ja, és ezt a részt Helga~ =) -nak, és azoknak ajánlom, akik jó sokáig vártak rá! :33
Lexa szemszöge:
Egész nap pakoltunk, ami kiváló alkalom volt arra, hogy közben zavartalanul gondolkodhassak.
Louis ugyan kérdezősködött arról, hogy mit beszéltem Liammel, de én mindig ügyesen kitértem a válasz elől.
*** Este fél 8 ***
- Szia, Demi! - öleltem meg a lányt könnyes szemmel.
- Szia, Lexi. Vigyázz a bátyádra, jó? - suttogta.
- Ez csak természetes! - kacsintottam rá, a könnyeimen át mosolyogva.
- Gyere, Lexi, fel a fejjel. - szorított magához Lou vigasztalásképpen.
- Köszi. - fúrtam a fejem a mellkasába.
- Hé, és velem mi lesz? - háborodott fel Harry.
- Te még el sem köszöntél Demitől! - vágtam vissza neki anélkül, hogy felé fordultam volna. Louis mellkasába beszélni kellemesebb volt.. :D
- Szia, Demi, jó utat! - ölelte meg gyorsan Hazza a lányt, és ismét visszajött hozzánk.
- Na? - nyafogta.
- Jól van, Haz. - forgattam meg a szemeimet, és hozzábújtam.
- Most már sokkal jobb, kicsim.. - motyogta a hajamba.
Az ő mellkasába viszont nem "temetkeztem bele", így láthattam, ahogy Lou szikrázó szemekkel méreget minket. Komolyan megsajnáltam szegényt, főleg azok után, hogy mennyi mindent tett értem..
- Mi van, Tomlinson, mit nézel? Ő az enyém, bocs, haver! - röhögött Harry.
Erre persze Louis dühbe gurult és a tekintete is elsötétült..
- Oké, Hazza, erre semmi szükség nem volt! - léptem el tőle.
- Dehogynem! Ez a kis izé elakar venni téged tőlem! - dühöngött Harry.
- Honnan veszed ezt a marhaságot? - nevetett fel Lou erőltetetten, és segélykérően rám pillantott.
Mivel a többiek értetlenül, néma csendben figyelték őt, gyorsan a segítségére siettem, és én is röhögni kezdtem.
- Ekkora hülyeséget, Haz! - vihogtam.
- Jó, oké, felfogtam! És Tommo, nehogy megint lesmárold őt csak azért, hogy bebizonyítsd nekem, te nem érdekled úgy! - figyelmeztette Louist Hazza.
- Miért ne? - vigyorodott el Lou, és magához húzott.
Az utolsó pillanatban azonban Harry félrelökte őt, így ő csókolt meg engem..
Mivel lelkiekben már Louisra (és a puha ajkaira..) "készültem", Hazza csókja nagy csalódás(?) volt. Ráadásul mielőtt viszonozhattam volna a dolgot, valaki elrántott tőle.
- Már bocsánat, de most nem Demitől búcsúzunk el?! Fiúk, szálljatok le Lexiről! - sietett a segítségemre Tori, Liam pedig lelkesen bólogatva támogatta.
- Igaz, bocs. - hajtotta le a fejét Harry és odaállt Lou mellé.
Hálásan Vicre mosolyogtam, majd ahogy visszanéztem a két jómadárra, Louis bűnbánó tekintetével találtam szembe magam. Halványan elmosolyodtam, mire az ő szája is felfelé görbült.
- Sziasztok! - intett még egyet Demi, és a bátyámmal együtt kisétáltak az ajtón, aki kocsival elvitte őt a reptérre. Lehet, hogy most gonosznak fogok tűnni, de örülök neki, hogy nem kell végignéznem a búcsúzkodásukat.. Különösen a smárolást nem szeretném látni.
- Szia, és jó utat, vigyázz magadra! - köszöntünk el kórusban.
- Na jól van, Harold, Louis, mégis mi volt ez a kis jelenet az előbb?! - fordult feléjük dühösen Tori.
Ajjaj, jobb, ha menekülnek! Ha a barátnőm így beszél valakivel, akkor az illetőnek annyi.. Gyorsan menekülj, Boo Bear! És persze te is, Harry! - Na jó, az előbb elmondott sorrend nem számít semmit..! Vagy talán.. vagy talán mégis..?
- Se-se-semmi nem volt.. - dadogták zavartan.
- Te jó ég, Zayn, a csajod rohadt ijesztő tud lenni! - nyöszörögte Harry, Tori gyilkolni vágyó pillantását élvezve.
- Tudom. - nevetett Zaynie, mire Vic szúrósan nézett rá. - Úgy értettem, tudom, de én így imádom őt! - javította ki magát gyorsan.
- Szerencsésed van, Malik. - mosolyodott el Tori és megcsókolta a szépfiút. Hát, Zayn, te tényleg nagyon könnyen megúsztad ezt! Én már csak tudom.. :D
- Oké, akkor minden rendben.. - motyogta a Larry páros, és halkan elkezdtek hátrálni.
- Álljatok csak meg! - szólt rájuk Vic - Először is, miért kellett lesmárolni Lexát, Styles?
- Öö.. izé.. - hebegte Hazza.
- Na, erre én is kíváncsi vagyok! - vigyorodott el Lou.
- Fogd be, Tomlinson! - mordult rá Harry.
- Louist most hagyd ki ebből, egyenlőre veled beszélek! - vágott közbe a barátnőm.
- Jó-jó bocsi, Tori.. - emelte fel a kezeit Hazza védekezésképpen. Gondolom már neki is leesett, hogy a barátnőm ilyenkor olyan, mint egy időzített bomba, amit nem szabad piszkálni, mert rohadt nagyot robban.. - Egyébként meg azért kellett, mert szeretem! És Louisnak mi is a mentsége arra, hogy meg akarta csókolni?
- Hát az, hogy.. izé.. szóval.. - jött zavarba Lou.
- Az, hogy szeret téged idegesíteni, Haz! - mentettem ki gyorsan Louist.
- Így van! - mosolygott rám hálásan az említett.
Erre Vic felvont szemöldökkel fordult felém. A tekintetén láttam, hogy nem ért semmit, de az azért leesett neki, hogy Lout nem kéne bántania.. (Bár szerintem őt amúgy is békén hagyta volna, elvégre az ő pártját fogja a 'Kit válasszon Lexi?' kérdésben..)
- Jól van, akkor mindenki ért mindent. - zárta le végül a témát Tori, és Zaynnel együtt elmentek a nappaliba tv-t nézni.
Ekkor vettem csak észre, hogy Vic számonkérése alatt Dan és Liam felszívódott valahová, na mindegy.
- Ezt szerencsésen megúsztátok! - nevettem a két fiúra.
- Harry, gyere már és segíts lehozni a cuccokat! - kiabálta Li az emeletről.
- Jól van, de Louis, te is jössz! - nézett szúrósan az említettre.
- Aha, csak egy pillanat, mert.. khm.. khm.. kapar a torkom, szóval még iszom egy kicsit! - mosolyodott el ártatlanul Lou.
- Rendben, akkor addig gyere te, Lexa! - ragadta meg a csuklóm és maga után vonszolt.
Én még egyszer hátra pillantottam a csalódott és dühös Louisra, aki minket figyelt. Halványan elmosolyodtam és ezt tátogtam neki:
- A lépcsőn megvárlak!
Erre persze rögtön felvidult és vigyorogva bólintott egyet. A további reakcióját már nem láthattam, mert közben kiértünk a konyhából.
- Nem hallod, Styles, mozogj már! - ordította Liam, amikor mi már felfelé haladtunk.
- Menj csak előre, nekem nincs kedvem futni! - nevettem.
Harry vigyorogva megforgatta a szemeit és elrohant.
Mosolyogva megráztam a fejem, aztán a falnak dőlve a csuklómat kezdtem el bámulni, mintha óra lenne rajtam. :D
Fél perccel később Louis is odaért hozzám, és ahogy meglátta a "várakozó pózomat", rögtön elnevette magát.
(Ez a gyerek egyszer meg fog ölni, komolyan mondom! :33 - a szerk.)
- Hé, most min nevetsz? Mindig is kiakartam próbálni ezt! - játszottam a sértődöttet, de a végére én is elröhögtem magam.
Miután kinevettük magunkat, mosolyogva hozzám hajolt.
- Köszönöm, hogy kimentettél Torinál!
- Ugyan. - legyintettem.
- Nem, én tényleg nagyon hálás vagyok neked! - puszilta meg az arcom elpirulva.
- Boo, szerintem jobb, ha megyünk! - vörösödtem el.
- Miért, gyönyörűm? - simított végig az arcomon.
- Azért, mert oltári nagy baromság lenne itt várni, hogy Harry lejöjjön! - hajtottam le a fejem még jobban zavarba jőve.
- Ja, igen, persze, még ő is a világon van.. - komorodott el.
- Ezt meg hogy érted? - vontam fel a szemöldököm.
- Nekem ilyenkor megszűnik a világ.. Ilyenkor, amikor veled vagyok.. - lehelt egy csókot az ajkaimra.
- Öö.. Gyere, menjünk! - ragadtam meg a kezét paradicsomszínű fejjel, és magam után húztam az emeletre.
Dan és Liam szobájába belépve pont Hazzába ütköztünk..
- Látom Louis, még száraz torokkal is képes vagy utána futni, ha alkalom adódik rá! - húzta gúnyos mosolyra a száját Harry.
Erre én segélykérően Liamre pillantottam, aki egy alig látható bólintással jelezte, hogy vette az adást.
- Gyere, Louis, ez a két bőrönd rád vár! Te pedig, Lexi, szerintem ezt a táskát elbírod! - mutatott az említett dolgokra a nagy halomnyi csomag között.
Hálásan rámosolyogtam, és Louval mindketten megfogtuk a saját adagunk, majd így mentünk le mindannyian.
***
- Megjöttem! - lépett be Niall a nappaliba.
- Szia. - öleltem meg gyorsan - Tudom, hogy nehéz nélküle, de bírd ki! - suttogtam a fülébe, hogy más ne hallja.
- Köszi, húgi, de nem kell féltened! Erős fából faragtak! - mosolyodott el keserűen.
- Tudom, elvégre az ÉN bátyám vagy! - nevettem, mire ő is őszintén elvigyorodott.
- Felmegyek pakolni, aztán indulhatunk mi is! - fordult a többiek felé.
- Szerintem mire leérsz, csinálunk még valami kaját vacsorára, és csak utána indulunk. A magángép megvár, nem? - vigyorogtam.
- De! - mondta, most már boldogan csillogó szemekkel (ugyebár a vacsora szó miatt) és felrohant.
Na, ilyenkor nem értem, hogy Demi hogyhogy nem féltékeny a kajára.. Leginkább a Nando's-ra.. A helyében én tuti az lennék! :D
- Oké, de mégis mit együnk? - kérdezte Tori.
- Mondjuk melegszendvicset? - vetette fel Zayn.
Mivel ezzel mindenki egyetértett, csoportosan a konyhába vonultunk. Ez már csak azért is fontos, hogy romokban hagyjuk el a házat.. :D
20 perccel később már készen is voltunk és csak Niallre vártunk.
- Mmmm, milyen isteni illatok vannak idelent! - lépett be mosolyogva a konyhába a bátyám.
- Na végre, most már lehet enni! - örült meg Harry, és rögtön neki is látott a sajátjának.
Hoppá, elfelejtettem a répát! - jutott eszembe, és felálltam, hogy hozzak magamnak. Louval pont egyszerre keltünk fel a székeinkből, amin aztán rögtön elnevettük magunkat.
- Maradj csak, majd én hozok neked is! - kacsintottam rá, mire ő engedelmesen visszaült a helyére.
- Tessék. - nyújtottam át neki 2 darab répát - Ennyi elég lesz, ugye? Csak mert én magamból indultam ki..
- Éppen ennyit szerettem volna, köszi! - vigyorodott el.
- Nincs mit. - mosolyogtam rá.
- Hmm.. same.. You're too same! - röhögött Liam, mire mi mindketten elkomolyodtunk.
Gondolom Louisnak is az jutott az eszébe, ami nekem: "We're the same, baby!" - vagyis az emlegetett szamár szokásos szövege.
- Szerintem annyira nem hasonlítanak.. - közölte ingerülten Harry és egy nagyot harapott a szendvicsébe.
Lou erre elkezdett látványosan (egyedül nekem csinálta az egészet..) pofákat vágni az evésbe túlságosan belemerült Hazzára.. Ezen én akaratlanul is elröhögtem magam, méghozzá hangosan..
Mindenki értetlenül fordult felém, én pedig totálisan zavarba jöttem.
- Bocsi.. - tátogta Louis, és lejjebb csúszott a székén, hogy elbújjon.
Én kínomban vörös fejjel, erőltetetten mosolyogva megvontam a vállam, mire a többiek nyugodtan ettek tovább.
- Megöllek! - tátogtam Lounak (aki egyébként velem szemben ült) és inni kezdtem.
- Már reggel óta arra várok, hogy jól megbüntess! - válaszolta hangtalanul és perverzen vigyorogva megnyalta a száját.
Na, ennél én sikeresen félre nyeltem és őrült módjára köhögni kezdtem..
Persze ismét mindenki engem nézett, teljesen értetlenül.
Az asztal alatt dühösen bokán rúgtam Louist, aki erre feljajdult.
- Aú! - kiáltotta.
Ezek után persze már mindenki őt figyelte.. De hát, kölcsön kenyér visszajár! :P
- Én csak véletlenül belerúgtam a székem lábába.. - magyarázta vörös fejjel.
A többiek szánakozva elmosolyodtak és újra nekiláttak a kajájuk befejezésének, abban reménykedve, hogy egyikünk sem csinál megint hülyét magából..
*** Este 11, a reptéren ***
- Gyertek, szálljunk fel a gépünkre! - mondta Zayn, és elindult, mi meg persze engedelmesen követtük.
Akaratlanul is elmosolyodtam, ahogy hátra pillantva megláttam az éppen összeölelkező, boldog Daniellet és Liamet. Rögtön eszembe jutott Li reggeli meséje is, a második találkozásukról.. Istenem, olyan cukik!
(Bocsi, de ezt a képet muszáj volt berakni, mert nekem, személy szerint nagyon hiányzik a Payzer páros! :(( - a szerk.)
-Gyere, kicsim, üljünk ide! - fogta meg a kezem Harry a gépen, és behúzott az egyik sorba, ami a többiek ülőhelyétől elég távol esett a hatalmas gépen.
Tétován, de letelepedtem mellé. Ahogy a gép felszállt, rögtön kicsatoltuk magunkat. Hazza pár perccel később egy hatalmasat ásított, aztán végig feküdt az üléseken, a lába egészen az ablakig elért. A fejét vigyorogva az ölembe hajtotta, és mielőtt egy szót is szólhattam volna, elaludt. Mivel így már nem akartam felkelteni, elfoglaltam magamat, méghozzá azzal, hogy a göndör fürtjeit birizgálom..
Egyszer csak azt éreztem, hogy a telefonom megrezdült a zsebemben. Gyorsan elővettem és elolvastam az sms-em:
"Na, eszembe jutott az, amiről a múltkor beszéltem! :D Így szól: 'Ha nem tudsz választani két ember között, kérdezd meg magadtól, hogy kinek mondanád azt, hogy hiányozni fogsz, és kinek azt, hogy könyörgöm ne menj el!' Remélem segítettem egy picit! :) <3 Roy"
Hmm.. ebben van valami. - gondoltam az ablakon kinézve, ami mondjuk eléggé messze volt tőlem, tekintve, hogy Harry nem épp 20 centi magas..
Mielőtt tovább elmélkedhettem volna, meghallottam, hogy valaki közeledik.
Kíváncsian oldalra fordítottam a fejem, és alig fél perccel később Louis haladt el a sorunk mellett, gondosan körbe nézve, mintha keresne valamit.. vagy valakit..
Ahogy megpillantott, azonnal elmosolyodott, de amint lejjebb vándorolt a tekintete, a mosolya rögtön eltűnt, mintha nem is létezett volna.
- Szia. Én csak tége.. vagyis a mosdót kerestem! Mindegy. - motyogta csalódottan, és már indult is volna vissza, ha meg nem állítom.
- Várj, Lou, kérlek maradj! - néztem rá esdekelve.
- Á, nem akarok zavarni! - legyintett egy gúnyos mosollyal az arcán.
- Te sosem zavarsz, Boo! Harry csak elaludt az ölemben, még mielőtt rászólhattam volna, most meg nincs szívem fölkelteni! Na, ülj ide, lécci! - kérleltem kiskutyapofival.
- Jó, legyen.. - sóhajtott fel végül megadóan, és helyet foglalt mellettem.
- Köszönöm. - pusziltam meg az arcát.
Ahogy elhajoltam tőle, a tekintetünk újra találkozott. Mindketten elpirultunk egy kicsit és halvány mosolyra húztuk a szánkat. De persze mint minden tökéletes pillanatot, ezt is megzavarta valami.. Az a valami pedig nem más volt, mint az én ásításom. Ezen ő csak halkan elnevette magát és szégyenlősen elfordította a fejét.
- Öö.. Lou, esetleg nem bánnád, ha.. - vörösödtem el.
- Nem, dehogy! Nyugodtan dőlj ide. - kacsintott rám.
- Köszi. - hajtottam a fejemet a vállára boldogan.
- Szívesen. Amúgy is furcsa lett volna nélküled aludni. - puszilt bele a hajamba, és a fejét az enyémnek döntötte.
(Ennél jobb képet nem találtam :$ - a szerk.)
Végül aztán így aludtunk el.
***
- Kérjük tisztelt utasainkat, hogy kapcsolják be az öveiket, mert hamarosan landolunk! - hallatszott a hangosbemondóból.
Erre riadtunk fel mind a ketten, Louisval. Álmosan néztünk egymásra és közben csak mosolyogtunk.
Aztán rájöttem, hogy Harry még mindig itt alszik az ölemben, így keltegetni kezdtem.
- Ébresztő, Haz, mindjárt leszállunk.. - suttogtam, és óvatosan megsimogattam az arcát.
Erre ő álmosan pislogott néhányat, és kába fejjel felült.
- Tessék? - kérdezte a szemeit dörzsölgetve.
- Csatold be magad, mindjárt megérkezünk! - mosolyogtam rá.
- Hát ez meg mit keres itt?! - mutatott Louisra dühösen pár perccel később.
- Csak egy jót aludtam Lexivel! - mosolyodott el ártatlanul.
- Miért, kicsim, én nem voltam elég jó alvótársnak? - nézett rám kérdőn.
- Tudod, az én vállam vízszintes helyzetben volt, ellentétben a tiéddel! - gúnyolódott Lou.
- Oké, ebből elég! Jó reggelt mindenkinek, hát nem szép az idő? - tereltem a szót.
- Igazából még sötét van, mert csak hajnali 5 óra van.. - vigyorodott el Louis.
- Hoppá.. Hülye vagyok! - nevettem kínomban.
- Nem baj, mi így szeretünk! - nyomott egy puszit az arcomra Lou - Illetve ÉN így szeretlek.. - suttogta halkan, hogy Harry ne hallja.
Hát ez rohadt jó, mondhatom! Na jó, Lexi, most mindent szépen végiggondolsz, és döntesz, amíg leszállunk! - utasítottam magamat.
Ahogy földet értünk, már rájöttem mindenre és.. és ami talán a legfontosabb: döntöttem.
Ennyi! ^^ Egyébként a következő pár rész valamelyikében lesz egy nagyobb fordulat! :P
Remélem tetszett, komizzatok, csillagozzatok pls! :))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése