Itt is van az új! :DD Sajnálom, hogy csak most hoztam! :// Viszont NEM ígértem azt, hogy délelőtt fent lesz az új! Csak annyit írtam, hogy akkor kell felkelnem. ^^ Egyébként meg az apám elhozott magához.. -.-"
Köszönöm a komikat, szuperek vagytok! <3 Szerintem jól sikerültek a dogák, köszönöm, hogy szurkoltatok! :")) És már túl is vagyunk a 30 880 látogatón! o.O :'333
Ja, és remélem mindenki túlélte a mai napot, aki még ment suliba! Jó szünetet Nektek! ;))
És ezt a részt Autumn-nak ajánlom, nagyon köszönöm neki azt, amit a chaten írt a többieknek! :'33 Imádlak! <3
Oké, most már befejeztem! :DD I hope u like it! Puszi, jó olvasást! :))
Louis szemszöge:
Lexi a film felénél bejelentette, hogy fáj a feje, aztán egyszerűen felrohant az emeletre.
Most utána kéne mennem? Hiszen ott van neki Harry, majd ő megvigasztalja! Ha nem tudnám, hogy őt választotta, egészen biztosan rég mellette lennék már.. De Hazzát választotta, nekem pedig el kell ezt fogadnom. Eleanor jófej, meg minden, és ha már a múltkor megcsalt, legalább most tehet nekem egy szívességet azzal, hogy megpróbálja féltékennyé tenni Lexát.. De persze Elt ebbe nem avatom be, mert most nagyon furán viselkedik.. Akar valamit, és arról nem is fog lemondani, ahogy ismerem. Na jó, de mi az a valami? Csak nem én? Ez hülyeség, hiszen látom a szemében, hogy hazudik, amikor azt mondja, hogy visszaakar kapni..!
A fárasztó gondolkodásom végére már a film is befejeződött, így mindenki elköszönt mindenkitől és elmentünk lefeküdni aludni.
Értetlenül ugyan, de mégis boldogan mosolyogva láttam, hogy Harry ma éjszaka is egyedül fog aludni, mert Lexi már bezárkózott a vendégszobába aludni.. Nesze neked, Styles!
- Elmegyek zuhanyozni, édesem, jó? - nyomott egy puszit a számra Eleanor, majd huncut mosollyal hozzátette. - Esetleg nem jössz velem te is? Szívesen lemosom a hátad..
- Csábító ajánlat, de most nem, bocs. - hárítottam kapásból.
- Hát jó. - vonta meg a vállát sértődötten és bezárkózott a fürdőbe.
Miért nem érdekel, hogy valószínűleg behisztizett? Valamiért egyszerűen leszarom szegényt.. Egyébként is hazudtam neki, mert még csak csábítónak sem volt nevezhető az ajánlata.. Nekem nem kell megdugnom ahhoz valakit, se a zuhanyzóban, se máshol, azért, hogy elfelejtsem Lexit! Kezdjük ott, hogy nem is akarom elfelejteni az én gyönyörűmet! Annak mi értelme lenne? Elvégre én szerelmes vagyok belé, és már az is maradok, életem végig. Nagy szavak, tudom, de ez nem mulandó dolog, érzem! Nekem még mindig ő a mindenem, és ez így is lesz ezután is! Sohasem fogom őt elfelejteni, senki kedvéért sem! Csak már belefáradtam abba, hogy a Harry iránt érzett szánalma erősebb, mint a köztünk lévő vonzalom.. Persze, én is sajnálom szegény Hazzát, de akkor is! Bár lehet, hogy igazából csak áltatom magamat azzal, hogy ő viszont szeret engem, és csak nem meri ezt bevallani.. Lehet, hogy ez valójában csak egy egyoldalú fellángolás.. Egy kibebaszott nagy fellángolás, ami sohasem múlik el.. Sohasem múlik el, mert már szerelemmé vált.. Na igen, ez is lehetséges. - gondoltam fájdalmasan.
Az szakított félbe, hogy Eleanor visszajött a fürdőből, egy szál törölközőben. Ahhoz képest, hogy finoman szólva sem volt túlöltözve, egyáltalán nem érdekelt a látványa..
- Ezt a pólót felvehetem, drágám? - mutatott fel egy csíkos pólót.
Várjunk csak! Ez nem egy csíkos póló, ez A CSÍKOS PÓLÓ..! Ez az, amiben Lexi aludt velem Hawaii-n.. Azóta sem mostam ki, nem véletlenül: ha hiányzik, jól jön.. Szóval kábé mindig kell.
- Nem! - kiáltottam fel rögtön és gyorsan kitéptem a kezéből a féltett ruhadarabot. - Izé.. ezt inkább ne. Tessék, itt van ez! - nyújtottam oda egy másikat.
- Hiszen ez az, amit utálsz! - világosított fel. Igen, valóban azt a felsőmet vágtam hozzá, amit a legkevésbé szeretek, de ez engem különösebben mondjuk nem izgat.
- Már nem utálom. - közöltem vele minden színészi képességemet bevetve.
- Akkor jó. - mosolyodott el. Nem hiszem el, hogy bevette!
- Én most elmegyek zuhanyozni.. - jelentettem be a fontos hírt, aztán egy tiszta boxerrel és A PÓLÓVAL a kezemben a fürdőszobába zárkóztam.
Gyorsan az arcomhoz emeltem a számomra oly kedves felsőt és beszippantottam Lexi mézédes illatát.. Hmm.. mint egy drog. Mint a világ legédesebb drogja..
Vissza kell őt szereznem, méghozzá úgy, hogy féltékennyé teszem! Holnap megkapom őt, érzem! - vigyorogtam elégedetten a tükörképemre (Ajjaj, lehet, hogy túl sok időt töltöttem mostanában Zayn és a tükrei társaságában?!)
Zuhanyzás közben, a forró víz alatt állva újra és újra elképzeltem, milyen lenne most megcsókolni őt.. És Lexi nem csak visszacsókolna, hanem azt is mondaná, hogy 'Szeretlek, Louis!'.. Ó, milyen szép is lenne.. - sóhajtottam fel vágyakozóan és elzártam a csapot.
Gyorsan megtörölköztem, meg elvégeztem a többi teendőmet is, majd A PÓLÓT gondosan elzártam a szekrénybe mindenki elől, és visszamentem Eleanorhoz.
- Mmmm.. Jó, hogy nem vettél fel mást, édes! - búgta csábítóan harapdálva az ajkait, a szempilláit rebegtetve, és elkezdte simogatni a mellkasom.
- El, ezt hagyd abba, jó? Én.. én nem.. - próbáltam megtalálni a megfelelő szavakat a finom visszautasításra.
- Na, ne ellenkezz, Lou! - nyalta meg a nyakam. Vártam, hogy kirázzon a hideg, de semmi sem történt. Ehhez képest Lexinek elég csak hozzám érnie és már megborzongok!
- Ne csináld ezt, kérlek, iszonyú fáradt vagyok! Majd legközelebb, jó? - erőltettem magamra valami bűnbánó kép-szerűséget.
- Jó.. De akkor aztán olyan lesz minden, mint régen! - simított végig a boxeremen, miközben megcsókolt.
Türelmetlenül feszítette szét az ajkaimat és a nyelvét erőszakosan a számba dugta. Akaratosan és követelőzően csókolt, közben durván a hajamba túrt. Tétován, de viszonoztam a közeledését, és közben valami ürességet éreztem.. Lexivel ilyenkorra már rég pillangók ezrei csapkodnának a hasamban, bezzeg Eleanorral! Semmit sem vált ki belőlem, bárhogy erőlködik is.. Sőt, még az is majdnem hogy fáj, ahogy a hajamba markol.. Komolyan, mennyivel másabb érzés ahhoz képest, ahogy Lexa ujjai lágyan átfésülik és ahogy gyengéden beletúr.. Ah, te jó ég, egy kicsikét elkalandoztam! - kaptam észbe.
Állj, hogy kerültem én az ágyra?! És mit keres rajtam El?! Ennyire belemerültem volna a Lexivel való csókolózás felelevenítésébe?
- Eleanor, mondtam valamit.. Kérlek.. - próbáltam lelökni magamról.
- Úgyis mindjárt meggyőzlek! - harapott az ajkába vigyorogva, és elkezdett mozogni a csípőmön úgy, hogy felizgasson.. De hiába.
Az előbbi kudarca ellenére nem adta fel, és a kezeimet a rajta lévő póló alá helyezte, majd egyre följebb húzta őket, a bőrén végigsimítva..
- Louis.. - sóhajtott fel jólesően az érintésemre.
- Eleanor, elég! - szóltam rá, ezzel visszarántva őt a valóságba.
- Jó, megértettem, fáradt vagy! Azt hittem, egy pasi sosem fáradt ehhez, de mindegy.. - jelentette ki szemrehányóan - Holnap viszont nem úszod meg! - hajolt az arcomhoz.
- De nem ám.. - préseltem ki a szavakat a fogaim között.
- Helyes. Akkor jó éjt! - feküdt le mellém valamivel boldogabban.
- Jó éjt. - köszöntem el tőle és betakaróztam.
- Khm.. khm.. - köszörülte meg a torkát.
- Mi van? - értetlenkedtem.
- Esetleg nem akarsz átölelni és betakarni engem? - nyafogott.
Nem, baszd meg, kurvára nem! Már bánom, hogy felajánlottam neki, hogy aludjon itt! Máshogy is féltékennyé lehet tenni Lexit, nem csak az együtt alvással!
- Ja, bocs.. - tettetem megbánást, és végrehajtottam azt, amit kért.
- Így már jobb, Boo Bear. - vinnyogta.
- El, az én nevem Louis, nem Boo Bear! Utálom ezt a becenevet, nagyon jól tudod! - világosítottam fel. Tényleg utálom, kivéve Lexától, azt imádom, ha ő hív így..
- Oké, bocsi. Jó éjt, Louie.. - motyogta.
- Neked is, Elly.. - vigyorodtam el. Ha ő nem fogja fel, hogy neki LOUIS vagyok, vagy esetleg még LOU, akkor így járt!
- Ezt még holnap nagyon megbánod! - sziszegte, és hátat fordított nekem, aztán a testét az enyémnek nyomta és az egyik karomat magára húzta, hogy öleljem át.
Hmm, azt mondta megbánom.. És még sziszegett is hozzá! Anyám, ez roppant.. hogy is mondjam.. Roppant bájos volt! :D
*** Másfél órával később, hajnali 1 ***
Eleanor már rég alszik, de én nem tudok. Csak bámulok ki a fejemből, és meg sem merek - illetve nem is tudok - mozdulni..
Aztán hirtelen valami mozgást láttam az erkélyen.. Te jó ég, hiszen ez csak Ő lehet! - jöttem rá a fantasztikus logikámnak köszönhetően.
De talán mégsem annyira fantasztikus a logikám, mert azt nem tudom megmagyarázni, miért dobog a szívem hirtelen a torkomban.. Nem tudom, ezt azóta is csak sejtem: szerelmes vagyok.. szerelmes vagyok belé..
Lexa szemszöge:
*** Még a többiek filmnézése közben ***
A fantasztikus eszmefuttatásom, a saját magammal való veszekedésem és az önsajnáltatásom után aztán nagy nehezen álomba sírtam magam..
*** Hajnalban ***
Kisírt szemekkel ébredtem föl az álmomból. Az álmomból, amelyben Lou karjaiban, teljesen hozzásimulva feküdtem, és csak ketten voltunk a békés csendben..
Legalább valami személyes dolgom lenne tőle! Azt most ölelgethetném, meg minden.. Azt a csíkos pólómat, amit akkor viselt, amikor majdnem lebuktunk Harry előtt, azt, ami túl kicsi volt rá, azt sajnos Zayn szennyesnek vélte, és elvitte innen.. A fenébe is, Malik! Miért nem gondoltál rám?!
Jó, mondjuk nem sejthette, hogy Louis után fogok bőgni egyszer hosszú órákon keresztül, és szükségem lesz arra a kurva pólóra.. Na, mindegy, most hagyjuk Zaynie hibáztatását.
Várjunk csak, egy pillanat! Hiszen odaadta azt a fotózásos képét, és nekem alá is írta! - jutott eszembe.
Villámgyorsan kipattantam az ágyból, és mint egy őrült, feltéptem a bőröndömet, hogy megtaláljam. Ahogy a kezembe fogtam és elolvastam a rajta lévő szöveget, a könnyeim patakokban kezdtek el lefolyni az arcomon..
- Your Boo Bear.. Lots of love.. Milyen szép is lenne.. - suttogtam magam elé.
Istenem, mi a faszért vártam eddig?! Ennyire senki sem lehet gyáva! Vagyis mégis: én itt vagyok példának..
Remegő kézzel simítottam végig Louis arcát a képen, aztán a mellkasomra szorítottam a papírt, és lehajtottam a fejem, az ajkaimat rágva..
A zokogás ellen küzdöttem, egyenlőre még sikeresen. A torkomban lévő gombóc egyre csak nőtt, szinte már fájt a nyelés is..
Látni akarom.. Igen, látni akarom őt! Muszáj! Bármilyen fájdalmas is, megnézem! - gondoltam elszántan, és felálltam a földről.
A képet az ágyamra tettem és kiléptem az erkélyre, a hűvös éjszakába.
Az egész testem remegett a hidegtől és a félelemtől, a szívem vadul kalapált.. Lelkiekben már a legrosszabbra készültem.
Végül odaértem a célomhoz: Lou szobájának ajtajához. Félve hajoltam az üveghez, hogy benézzek a birodalmába..
Ott feküdt Ő, Ellel a karjaiban.. Hiába voltak betakarózva, láttam, hogy Louison felül nincs semmi, alul meg kitudja.. Eleanoron Lou pólója volt, hogy azalatt viselt-e még valamit, azt nem tudom..
Vajon lefeküdtek? Nem tudom. Vajon meddig fognak járni? Nem tudom. Illetve mégis tudom: addig, amíg össze nem szedem magam, és be nem vallom, hogy szeretem az én Boomat..
Louis szemszöge:
Mozdulatlanul feküdtem El mögött, mert a lány úgy tartott, hogy nem bírtam megmozdulni..
Vajon mit akarhat Lexi? Bárcsak kitudnék menni hozzá! Nem érdekelne, ha pofon vágna, egyszerűen megcsókolnám és kész! Csak csókolnám, és csókolnám, amíg kapunk levegőt.. Talán még utána is egy picit.. Aztán magamhoz rántanám és a szemébe nézve ennyit suttognék: 'Szeretlek, és nem hagyom, hogy elmenj, mert velem kell maradnod!'.. Ezután pedig újra megcsókolnám.. A hajába túrnék, meg persze kiszívnám a nyakát, hogy mindenki tisztában legyen azzal, hogy ő csak az enyém. Ha pedig elfáradna, a karjaimban cipelném be az ágyba, és magamhoz ölelném, majd így aludnánk el.. - gondoltam, a végére már a vágytól égve.
Az egész testem felforrósodott ezektől a gondolatoktól, pedig még semmi perverzet nem tettem bele.. Azt hiszem anélkül is tökéletes lenne minden. Jó lenne még jobban vele lenni, de nem olyan fontos, ha anélkül is a közelemben van..
Arra eszméltem fel, hogy Lexi már nem bámul minket szótlanul az ablakon keresztül, hanem a szemeit és az arcát törölgeti.. Aztán a tenyerébe temette az arcát és csak az egyre jobban rázkódó vállait láttam..
Csak nem sír..? Miért?Arra rájött, hogy szeret, ezt érzem. A kérdés csak az, hogy bevallaná-e már? Addig én nem tehetek semmit, amíg ő nem gyűjt elég erőt ahhoz, hogy bevalljon mindent..! Sajnálom, Lexi, de addig én tehetetlen vagyok! Talán segítek azzal, hogyha Eleanorral látsz.. Elvégre ha féltékeny vagy, akkor csak idő kérdése, meddig tudod azt magadban tartani! Tudom hogy fáj, és ezt nagyon sajnálom is, de.. De érted teszem, hidd el.. Érted, és azért, hogy bátrabb legyél végre! Azért, hogy ne félj és vállald az érzéseidet! - mosolyodtam el magamban.
Meglepve láttam, hogy Lexi az ablakra lehelt, amin így egy "párafolt" keletkezett.. Aztán rajzolni kezdett.. Egy szívet.
Akaratlanul is elmosolyodtam. Éreztem én, hogy rájött! Ha bevall mindent, akkor már meg is vagyunk! Jaj, de várom már, hogy összeszedje végre magát! Hajrá, gyönyörűm! <3
Azonban pár perccel később egy gyors, heves mozdulattal letörölte a 'művét', és egy utolsó csalódott pillantás után visszament a szobájába.
Hát jó.. Szegénykém.. De akkor is rájött arra, hogy szeret! Háhá! :D
Ezek után már sokkal nyugodtabb lettem, és mosolyogva aludtam el.
Ennyi! ^^ Bocsi a késésért még egyszer! :/ Megpróbálok még írni ma egyet, de nem tudom, hogy be tudom-e fejezni, mert apa mindig korán elküld lefeküdni! -.-" Viszont a duplát bepótolom valamikor, ne aggódjatok! ;)
Remélem tetszett, komizzatok, csillagozzatok pls! :))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése