Itt is van az új! :D Bocsi a késésért, de szarakodott a gépem! :// 4 komi és jön a kövi! ;)) I hope u like it! Puszi :)
Lexa szemszöge:
Egy darabig csendesen néztem a lányt, majd az ágyamra ültem, felhúztam a lábaim és átkaroltam őket. Meredten bámultam magam elé, amikor éreztem, hogy besüpped mellettem a matrac, és egy kéz ér a vállamhoz.
- Szia, Victoria vagyok! De utálom a teljes nevem, szólíts Vicnek, Vickynek, vagy bárminek, csak Victoriának ne! - nevetett fel.
- Öö.. oké. A Tori jó lesz? - kérdeztem halkan.
- Persze! - mosolygott rám. - És téged hogy hívnak?
- Alexa. De én is utálom így a nevem, szóval hívj nyugodtan Lexának vagy Lexinek. - mosolyodtam el halványan.
- Akkor ezt megbeszéltük! - vigyorgott tovább. Hogy tud ilyen vidám lenni egy ilyen helylen? Ráadásul neki még firss "élményei" lehetnek, hiszen csak most került ide!
- Egyébként mindenkinek körbe köszönsz, vagy mi? - kérdeztem kicsit durvábban, mint akartam.
- Bocsi, nem akarlak zavarni, csak úgy láttam, hogy társaságra van szükséged. De ha szeretnéd, akkor megyek pakolni! - állt fel, viszont én hirtelen visszahúztam. Hogy miért? Gőzöm sincs!
- Nem akartalak megbántani, sajnálom! Csak már régóta nem beszéltem senkivel, a felügyelőn kívül, és néha még vele is bunkó vagyok, ha nem szeretnék, akkor is.. - motyogtam.
- Semmi baj! Látszik rajtad, hogy valami nagyon bánt, mert nem mindenki cigizik vagy vagdossa magát! - suttogta, olyan 'énmindenttudok' arccal.
- Ho-ho-honnan veszed? - mondtam remgegő hangon.
- Csak rád kellett néznem! Nem értem, hogy másoknak miért nem tűnt még fel! - röhögött.
- Ne szólj senkinek, kérlek! - néztem rá esdeklően.
- Nem fogok, nyugi! Viszont..
- Viszont?! - kiáltottam fel. Szerencsére a többi lány már kiment a szobából, csak mi ketten voltunk itt, így senki más nem hallhatott meg.
- Viszont állj le a cigivel és a vagdosással! Ne tedd tönkre magad, jó? Figyelj, inkább mondj el nekem mindent, aztán felőlem nem kell többet szóba állnod velem, levegőnek is nézhetsz! De jobban éreznéd magad, hidd el!
- Hát.. jó. - sóhajtottam fel, majd elmondtam neki mindent. Tényleg mindent. A bátyámról, Liamről, Zaynről, anyáról, a babáról.
Figyelmesen végighallgatott, én az életem végéhez érve már sírtam. A beszámolóm után szó nélkül magához ölelt, ami most különösen jól esett. A szívem mintha kilókkal könnyebb lett volna, teljesen megkönnyebbültem!
- Köszi. - mosolyogtam rá néhány perc múlva.
- Szívesen, de nincs mit! - mosolyodott el ő is. - Nem akartam tolakodni, és most már teljesen megértem, miért viselkedtél így! Csak tudod, az emberek jobban megértik a tetteid, a hangulatod, jobban megértenek téged, és helyesebben ítélnek meg, ha tudnak rólad mindent. Én is elítélhettelek volna a cigis-vagdosós dolog alapján, de helyette megkérdeztelek, elmondtad a múltad, és ezek után teljesen másképp látlak!
- Köszi, Tori, de tényleg! Sokkal jobban érzem magam, hála neked! - öleltem meg újra.
- Komolyan nincs mit! - nevetett fel.
- Segítsek kipakolni? - kérdeztem boldogan.
- Az jó lenne!
Miután elrendeztük a cuccait, ő is mesélt magáról. Még jó, hogy épp szombat van, és nem kell tanulnunk!
Szegényt egyszerűen kirakták itt a szülei, mert már nem kellett nekik! Nagyon gazdag családból származik, viszont sosem szerették igazán, és mostanra elegük lett a lányukból! Hogy élhetett így? Persze én sem voltam jóban apámmal, de akkor is?
Az egész vasárnapot azzal töltöttük, hogy minden féléről beszélgettünk. Már most kijelenthetem, hogy ő a legjobb barátnőm! Nagyon jól megértjük egymást, mindent tud rólam, így titkolóznom sem kell. 16 éves koromra eljutottam idáig! Tapsot kérek!
*** 2 évvel később ***
- Jól van gyerekek, mindjárt mehettek, de előtte még van egy fontos bejelenteni valóm! - mosolygott a tanárnőnk. - Tegnap este egy házaspár jött el hozzánk, mert szeretnének örökbe fogadni 2 lányt! Hozzájuk költöznek, leérettségiznek, majd a cégüknél kapnak állást. Ez egy fantasztikus lehetőség! Az egyik szerencsés Victoria Brown!
Ijedten néztem Torira. Egyszerre örültem, és szomorodtam el. Örültem, mert végre kikerülhet innen, dolgozhat, élhet; de sajnos nélkülem. Ha csak..
- A másik lány pedig hosszas vacillálás után végül Alexa Morgan lett! - fejezte be a tanárnő.
- Ez most komoly?! - sikítottunk fel egyszerre Vickyvel.
- Igen lányok! Most mehettek is pakolni, mert este jönnek értetek, és mentek Londonba!
- London? - néztünk egymásra csillogó szemmel, majd felpattantunk, elköszöntünk és kirohantunk a teremből, fel a szobánkba.
- Huh, még jó, hogy nincs olyan sok cuccunk! - nevettem fel.
- Igen! De London! Fel tudod fogni? - ujjongott.
- Nem, ha ez csak egy álom, akkor nem akarok felébredni! És senki se merjen megcsípni! - röhögtem.
- Engem se! - vigyorgott, miközben a bőröndjébe tömte a maradék ruháját.
Fél óra alatt el is készültünk, és elmentünk megkeresni az árvaház főfelügyelőjét.
Amikor végre megtaláltuk, már ott álltak mellette az új szüleink.
- Sziasztok, én Laura vagyok, ő pedig itt a férjem, Sam. Nyugodtan szólítsatok minket a keresztnevünkön! - mutatkozott be mosolyogva a nő.
- Jó napot! - köszöntünk kórusban.
- Szerintem lassan indulhatunk is, majd a kocsiban még beszélgetünk! Hozzátok a cuccaitok, addig mi elintézzük a papírokat! - mondta Sam.
- Rendben! - bólintottunk egyszerre, aztán elindultunk a szobánkba.
Gyorsan megragadtuk a bőröndjeik és lesiettünk. Az autóban a kínos csendet végül Laura törte meg.
- És izgultok már az új iskola miatt?
- Igen. - válaszolt Tori.
- Nem kell, ugyan ti lesztek a legidősebbek, mert alapból, ha nem az árvaházban lettetek volna, hanem rendes suliban, akkor már tavaly leérettségiztetek volna. Így viszont még az év végéig iskolába kell járnotok!
- Szuper. - motyogtam. Ezzel most nagyon megnyugtatott! De teljesen igaza van, mert elméletileg Liam és Niall is leérettségizett már a múlt évben...
- Ma ugyebár csütörtök van. Este, és holnap kipakolhattok, elrendezkedhettek, a hétvégén felfedezhetitek egy kicsit a várost, és hétfőtől irány az iskola! Na aggódjatok, már elintéztük a felvételetek, tárt karokkal várnak titeket! Egyébként közösen kaptok egy autót, remélem úgy megfelel! - magyarázott tovább Laura.
- Persze, köszönünk mindent! - mosolyodtunk el.
***
- Meg is jöttünk! - szólalt meg Sam.
- Azta! - néztem fel a hatalmas házra. - Ez egy palota!
- Köszönjük, de ez csak egy kis viskó!
- Ennél még a miénk is kisebb volt! - álmélkodott Tori.
- Igen, hallottuk, hogy hasonlóan gazdag családból származol! - mosolygott Laura.
- Menjetek, fedezzétek fel a szobáitok! - mondták végül.
Felrohantunk az emeletre. Közben láttuk, hogy van kint is, bent is medence, kristály csillár, meg minden ami kell.
Tori nagyon otthonosan érezte magát, de nekem kicsit (na jó, nagyon) furcsa volt a "gazdag élet".
*** Néhány hónappal később ***
Ez az egész nem az én világom! Tori szerint ez maga a paradicsom, de ő ezt nem értheti. Őt soha nem vette körbe szerető család, bátyj, igazi barátok, mindenki a szülei pénze miatt volt vele. Laura és Sam mindent megvesznek nekünk, amit csak kérünk, de nem szeretnek igazán, pedig nekem erre van szükségem. Tori imádja őket, velem ellentétben. Most nem panaszkodni akarok, de ez Vicky világa, nem az enyém!
A suli nagyon jó, leszámítva egy tényt: engem az összes lány utál! Emilyvel az élen. Torival mindenki jóban van, viszont amióta 3 hete megkeresett egy modell ügynökség, minden csaj piszkál. Én természetesen elfogadtam a modell állást, de majd csak az érettségi után fognak komolyabb munkákat adni nekem. Tényleg, az érettségiig már csak 2 hónap van hátra! Utána felszabadulok végre!
Tori bepasizott, és egyre több időt tölt Nate-tel, helyettem. Mostanában egyre többet vagyok egyedül, de már kezdem megszokni.
- Miss Morgan, a válasz? - szólított fel az irodalom tanár. Basszus, most óra van?!
- Öö.. - teljesen zavarba jöttem, Emily meg csak röhögött rajtam.
- Értem, Miss Brown? - fordult Vickyhez.
Ő persze már mondta is. Mindegy, nem olyan fontos az irodalom, igaz?
- Hé, mi van veled? - kérdezte aggódva Tori a folyosón.
- Semmi, fáradt vagyok. Miért?
- Na figyelj csak, tudod van az a banda, az a One Direction, vagy mi! Tudod, amiről Emily meg a többi lány áradozik!
- Aha, mi van velük?
- Képzeld az egyik rádiós műsorban nyertem VIP jegyeket a koncertjükre!
- És el akarsz menni? - vontam fel a szemöldököm.
- Gondolj bele, Emily milyen féltékeny lenne, ha meglátná a közös képeket! - mosolygott ördögien.
- Na jó, meggyőztél! Mikor lesz?
- Ma este.
- Jó, de Laura..
- Laura szerint irtó helyesek, ők Sammel már el is engedtek minket!
- Remek. - motyogtam.
- Hupsz, becsengettek, menjünk matekra! - ragadott karon a barátnőm.
Hát ez csúcs! Este találkozom 5 - vagy csak 4? Nem is tudom hány.. - nyálgéppel! De legalább a cél nemes: Emily végre visszakapja a sok szívatást!
Remélem tetszett, komizzatok, csillagozzatok pls! :))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése