FONTOS!! Úgy döntöttem, hogy ezentúl kénytelen leszek rövidebb részeket hozni, mert jövő héten nyaralok, és előre megírok pár részt, hogy fel tudjam rakni őket hét közben. Viszont 2 hét múlva meg egész héten nem leszek internet közelben, így akkor nem lesznek újak. Sajnálom, de nyaralni megyek!
Bocsi, tudom, hogy megint későn hoztam! Köszönöm a kommenteket az előzőhöz! 4 komi és jön a kövi! ;)) I hope u like it! Puszi :D
Lexa szemszöge:
Ahogy hazaértünk a suliból, rögtön a szobámba mentem, lepakoltam a cuccaim, átöltöztem egy buggyos nadrágba és egy trikóba, majd leszaladtam a konyhába egy kis kajáért.
- Hé, te meg mit csinálsz? - kérdeztem Torit, aki épp egy összetört tojást takarított fel a padlóról.
- Palacsintát. Miért minek látszik? - vonta meg a vállát, mintha teljesen hétköznapi dolog lenne a földön ülve trutyit takarítani 'palacsintasütés' címszó alatt.
- Na jó, gyere! - nyújtottam oda neki a kezem, hogy felhúzzam.
- Segítesz ebédet csinálni?
- Aha, de a palacsintáról letehetsz, mert eltörted az összes tojást! - mondtam derékig elmerülve a hatalmas hűtőben.
- Csúcs, akkor?
- Melegszendvics? Csinálok, te addig teríts meg! - utasítottam.
- Igenis, főnök! - szalutált, majd neki látott a feladatának.
Nem sokkal később már kész is voltam, és elégedetten tapasztaltam, hogy egyetlen pohár vagy tányér sem tört össze.
- Hű, ez isteni lett! - mosolygott elismerően.
- Köszi. És mikor kezdődik a koncert?
- Öö.. Azt hiszem 6-kor. - vigyorgott - Miért? Már várod, hogy találkozhass velük?
- Csak, és nem, nem azért! Emily miatt megyek, emlékszel? - erre bólintott egyet - Egyébként fél 6-kor akarsz indulni?
- Aha, de előtte még Nate-tel elmegyünk moziba. Nem baj?
- Nem. - morogtam. Megint Nate! Ezt nem hiszem el! De legalább este együtt megyünk a koncertre..
*** 6 óra ***
Lassan 1 órája kész vagyok és Torit várom, akinek persze ki van kapcsolva a telefonja! Ráadásul a jegyek is nála vannak! A francba! Erről ennyit.. Emilynek semmivel sem tudok visszavágni!
*** 7 óra ***
Elegem van mindenkiből! Hú, hogy mit kap még ezért Vicky!
- Hahó, megjöttem! - lépett be vigyorogva - Hát te meg hová öltöztél így ki?
- Szerinted? A koncertre! - kiabáltam.
- Basszus! Bocsi, csak Nate-tel repül az idő.. - nézett a távolba álmodozóan.
- Föld hívja Torit! - szóltam rá.
- Mi? Ja, mi van? - kérdezte értetlenül.
- Remélem te megtaláltad a boldogságot Nate szájában, vagy esetleg a gatyájában, de én így ülök itt 5 óra óta! Egyébként pedig a telefont felvenni luxus? - ordítottam.
- Jó-jó, nyugi. Igen, boldog vagyok Nate-tel, baj? Talán böki a csőröd, hogy nekem van pasim, neked meg nincs? Féltékeny vagy rám, ennyi az egész! - dühödött be ő is. Féltékeny? Az lehet, de ettől még nem kell az orrom alá dörgölnie!
- Na, jó! Nem tudom, hogy te ki vagy, de én a régi Torit akarom! - morogtam, majd megtöröltem a szemem.
- Lexi! Nem.. nem úgy értettem! - mondta megbánóan.
- Csak hagyj békén, jó? - suttogtam erőtlenül.
- Kérlek! Bocsi! - ölelt meg gyorsan.
- Hahó, mi van veletek? - lépett be Laura - Milyen volt a koncert?
- Biztos jó. - vontam meg a vállam.
- Nem tudom, miért nem mentetek el, de ha már így fel vagytok öltözve, akkor elugranátok a boltba?
- Persze. - sóhajtottam fel, majd karon ragadtam a barátnőm, és beültünk a kocsinkba.
- Melyikbe menjünk? - tette fel a nagy kérdést Tori.
- Nem tudom. Mondjuk abba, ami ott van az aréna mellett.
- Oké, hátha még elcsípjük a fiúkat! - kacsintott rám, mire én csak nevetve megráztam a fejem - Miért? Még csak negyed 8 lesz! Szerintem pont akkor fognak kijönni, amikor odaérünk!
- Csak szeretnéd! - röhögtem.
*** A vásárlás után, fél 8 körül ***
- Na, mehetünk haza? - néztem rá Torira.
- Mindjárt, mintha Nate-et láttam volna a bár előtt! Sietek vissza! - rohant el Vicky. Megint Nate!
Na mindegy, addig én megnézem abban a sikátorban az aréna hátsó kijáratát. Odasétáltam, megfogtam a kilincset, lenyomtam, de zárva volt.
- A francba! - morogtam magamban - Te jó ég, és Tori hol van? Bent a bárban?
A sikátor falait néztem elgondolkodva, nem figyeltem előre, és egyszer csak a földön kötöttem ki.
- Nem látsz a szemedtől? - mérgelődtem.
Ahogy felnéztem, egy barna hajú, kék szemű fiút pillantottam meg. Meredten bámult rám, és meg sem szólalt. Végül megrázta a fejét és felpattant.
- Bocsi, nem figyeltem! Add a kezed, hagy segítsek! - nyújtotta felém a "mancsát".
Megfogtam a kezét, ő pedig felhúzott, közben végig a szemebe nézett. Olyan szépek azok a kék.. Nem, állj le, Lexa, nem pasizni jöttél!
- Köszi. - mosolyogtam rá.
- Ugyan, de remélem nem haragszol, csak nem figyeltem és.. - motyogta zavartan.
- Én sem figyeltem, hagyjuk! - nevettem fel.
- Öö.. oké. Egyébként Louis vagyok!
- Én meg Alexa, de hívj nyugodtan Lexának vagy Lexinek!
- És te mit keresel itt? - kérdezte mosolyogva. Az a mosoly! Stop, Lexa, stop!
- Öö.. a koncertre volt VIP jegyem, de lemaradtam róla, a barátnőm miatt..
- Az kár! A One Direction koncertre? És szereted őket? - nézett rám kicsit ijedten.
- Nem ismerem őket, most láttam volna először azokat a fiúkat. Te esetleg ismered őket?
- Nem.. nem különösebben. - mondta meglepetten.
- Hát akkor.. örültem, hogy találkoztunk! - mosolyodtam el.
- Én is! - húzta mosolyra a száját, majd váratlanul megölelt.
Nagyon jól esett, így visszaöleltem. Beszívtam az illatát, és kirázott a hideg. Végül néhány perc (!) múlva elhúzódtam tőle, és közben elpirultam. Az ő feje is teljesen vörös volt.
- Szereted a répát? - kérdezte, mire teljesen ledöbbentem.
- Igen, igazából fura, de jobban szeretem, mint az átlag.. - nevettem fel.
- Tényleg? Én is! - mosolygott rám. - Tessék! Engesztelésképp! - nyújtott át egy répát.
- Öö.. köszi! - vettem el tőle a zöldséget.
- Ezt egy különleges helyen vettem, nagyon finom! - kacsintott rám.
- Az jó.. és.. - kezdtem, de valaki félbe szakított.
- Hé, Louis! Ne csajozz be, gondolj Eleanorra, meg indulnánk ám a Nando'sba! - kiabált egy fiú valahonnan a sikátor végéből.
- Jó, mindjárt megyek! - kiáltott fel Louis - Ne haragudj rájuk! - nézett rám.
- Rájuk?
- Igen, tudod a fiúkkal a Nando'sba indultunk és.. mindegy! A lényeg, hogy sajnos mennem kell! - húzta el a száját.
- Értem.. Kár.. - motyogtam, majd minután leesett mit mondtam, gyorsan kijavítottam magam - Vagyis.. semmi! És szia!
- Szia, de szerintem is kár! - mosolyodott el, majd elment.
Pár percig csak néztem magam elé, aztán visszamentem Torihoz.
- Hát te? Hol voltál? - támadott le.
- Öö.. sehol. Menjünk inkább! - váltottam témát.
- Jó, békén hagylak! Egyenlőre.. - vigyorgott gonoszul.
- Nekem az is elég! - nevettem fel, majd hazafelé vettük az irányt.
Remélem tetszett, komizzatok, csillagozzatok pls! :))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése