Itt is van, tudom, hogy későn, sajnálom! 4 komi és jön a kövi! ;)) I hope u like it! Puszi :D
Louis szemszöge:
- Hé haver! Te meg hol a francban voltál ennyi ideig? És ki volt az a csaj? Nem láttuk jól, mert nagyon gyér ott a fény! - panaszkodott Zayn.
- A sikátorban neki mentem szegénynek. Miért? Mit láttál Harry? - vontam meg a vállam.
- Egy hosszú szőke hajú lányt, akinek irtó jó az alakja, a seggéről nem is beszélve! - vigyorgott perverzül Hazza. - Legalább a száma meg van?
- Idióta! - nevettem fel. Pedig tényleg jól jött volna a száma! De nem Haroldnak, hanem nekem!
Vagyis miket gondolok?! Eleanor! Eleanorral járok! De Lexa akkor is.. Állj, Louis, stop! Csak a szeme gyönyörű kék, a hosszú szőke haja leírhatatlanul szép, na meg az a mosoly! És a nevetését majdnem kihagytam! Ó, basszus! Teljesen becsavarodtam volna?
Nyugi Louis, lélegezz mélyeket és gondolj a barátnődre! Eleanor barna haja és szeme is szép.. de várjunk csak! Miért van az, hogy folyton Lexa mosolygós arcát látom magam előtt a csajomé helyett?
- Végre megjöttünk! - kiáltott fel Niall, kizökkentve a gondolkodásból. Vagy inkább az álmodozásból? Az álmodozásból, egy lányról, akivel kemény 10 percet se beszéltem, de máris lekörözte a barátnőm! Ilyen nincs! Ez biztos valami vicc!
Miközben a szöszi gyerek a rendelését (tehát minimum a fél étlapot) sorolta, Liam a telefonján lógott, Harry az utcán sétáló macskákat és csajokat csodálta - persze felváltva -, addig Zayn a zsebtükrében nézte a haját, meg úgy általában magát.. Ilyenkor jut mindig eszembe egy fontos kérdés: hová kerültem?
Azt az utolsó finom répát ehetném éppen, ha nem lenne Lexinél.. De remélem ízlik neki! És már megint helyben vagyok! Lexi, Lexi, Lexi.. Lexa, Lexa, Lexa.. Állandóan ez megy a fejemben! Ilyen tényleg nincs! Felhívjam Eleanort, hogy egy kicsit másra gondoljak? Nem, most nincs kedvem a nyafogását hallgatni! És amúgy is elfelejtem egyszer Lexát, hiszen a vezetéknevét sem tudom, mégis hogy a francba találkoznék vele?
Lexa szemszöge:
- Megjöttüüüüünk! - kiabáltunk Torival az ajtón belépve.
- Remek! Kész a vacsora, gyertek enni! - mosolygott Laura.
Leültünk és engedelmesen belapátoltuk a kaját.
- Lányok, akkor emlékeztek még arra, hogy holnap után elutazunk 1 hétre nyaralni? Bepakoltatok már? - kérdezte Sam.
- Nagyjából. - bólintott Tori.
- Én is majdnem teljesen! - helyeseltem.
- Ennek nagyon örülünk. - mondta Laura.
Ezután végig kísértetiesen nagy csendben ettünk tovább. Világos, hiszen nem tudunk miről beszélgetni!
- Én felmegyek a szobámba! - törtem meg a hallgatást.
Erre Sam némán bólintott, így megköszöntem a vacsorát és felsétáltam az emeletre.
- Basszus, még házim is van! Ez nem lehet igaz! - morogtam magamban, majd kelletlenül leültem az asztalomhoz és nekiláttam.
Fél 11-ig mindent befejeztem, gyorsan elvégeztem az esti teendőim és hullafáradtan bedőltem az ágyamba.
Louis aranyos arca villant be, a mosolya, a szemei.. Miért gondolok rá folyton?
Végül a fáradtság győzött és lassan elaludtam..
Kiléptem az útra, vakító fényszórók, hatalmas ütés jobboldalról, majd minden elsötétül.. még távolról hallom a mentőautók szirénáját..
- Niall! - kiabálják. Talán nekem?
- Niall! - ébredtem fel zihálva, teljesen leizzadva. Te jó ég! Mi történhetett a bátyámmal?
Próbáltam visszaaludni, de sehogy sem ment.
*** Hajnali 4 ***
- Várjunk csak! - gyorsan a gépemhez rohantam és bekapcsoltam. - Az álmom egy ismerős utcában volt! - villámsebességgel kerestem rá a címre, és az ahhoz legközelebbi kórházra. - Ééés BINGÓ!
Hipergyorsan kaptam magamra valami normális ruhát, majd lelopóztam a garázsba, beültem az autónkba és szinte repültem a kórházhoz.
- Most vagy soha! - sóhajtottam fel magamban.
- Elnézést, de megmondaná, hová hozták be azt a fiút, akit ma balesetért? - kérdeztem a recepcióst.
- Sajnálom, de ez titkos!
- Ne már! Kérem! Kérem engedjen be!
- Rokon?
- Igen, távoli..
- Rendben! A többi látogató már úgyis elment! - mondta, majd átnyújtott egy cetlit a szobaszámmal.
- Köszönöm! - mosolyogtam rá hálásan, és elindultam.
Remegő kézzel nyomtam le a kilincset, bent egy szőke fiú feküdt, a karja begipszelve, tele horzsolással és mintha.. nem az nem lehet! Kómában van..
Odarohantam hozzá, és a mellkasára borulva sírtam.
- Nem lehet! Niall, ez nem lehet! - suttogtam kétségbeesetten.
Remélem tetszett, komizzatok, csillagozzatok pls! :))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése